Karola Cecília volt „a millennium egyetlen állócsillaga, akinek az uralkodását nem tudta senki megzavarni, sem a gyémántkirálynő, D’Otero, az ékszerekben pompázó spanyol táncos- és énekesnő, sem az arisztokrata lányokból álló nevezetesség, a Vasquez grófkisasszonyok.” (Földvári-Oláh Csaba: Centrál) De kik voltak a többiek, a millenniumi éjszaka csillagai , akiről Krúdy Gyula is megemlékezett?
D’Otero, spanyol táncosnő, akit „gyémántkirálynő”, és „Sevilla rózsája” néven ismert a pesti publikum, először 1892-ben vendégszerepelt Somossy Orfeumában, és abban az évben folyamatosan még többször fellépett, miközben a Hungária Szállodában lakott, ahol a magyar gavallérok valóságos virágerdővel halmozták el. Az utca embere is megcsodálhatta pompás fogatát, amivel rendszeresen száguldozott az Andrássy úton, és a Stefánián. Távozása Pestről kétszer is viharosra sikeredett. 1892-ben június 23-án tartották az utolsó előadását Somossynál (a búcsúelőadáson ő volt a fő attrakció, de Karola Cecília főszereplésével aznap a Spiritistát adták.) Az előadást követően Berzeviczy magyar nagybirtokossal, aki hatalmas összeget nyert aznap a Kaszinóban Karlsbad tengeri fürdőhelyére utazott, és magyarországi tartózkodása emlékére magával vitte a korszak egyik leghíresebb cigánybandáját, Berkes Béla zenekarát. (A mágnás állítólag pénzfeldobással döntötte el, hogy Karola Cecíliát, vagy a gyémántkirálynőt viszi el magával ) 1897-es távozásakor pedig beperelte direktorát, Somossy Károlyt, akit végül 2000 frankra marasztalt a bíróság.
Ékszerei két millió márkát értek, ezért két detektív kísérte, amikor első fellépése alkalmából Berlinből Budapestre érkezett, és szállodájában azonnal egy tűzbiztos pénztárat (azaz széfet) kért. 1892-őt követően még többször fellépett a Somossy Orfeumban (de Herzmann Orfeumában is), de leginkább Európa nagyvárosainak színpadjain szerepelt. Arról is hírt adtak a korabeli újságok, hogy a díva költekező életet élt, rendszeresen kártyázott Monte Carlóban, a nizzai a farsangi felvonuláson pedig kihívó, hiányos öltözékével vonta magára a figyelmet, ami leginkább egy málnaszínű trikóból és az elengedhetetlen drága gyöngysorból állt. Végül 1903-ban a táncosnői pályáról a drámai színészi pályára lépett. A mindig feltűnést kereső táncosnő „drámai szendeként” tartott első lipcsei előadásán váratlanul tűz ütött ki, amiről nemcsak a helyi lapok, de a pesti sajtó is hírt adott.
kép forrása: Centre de Documentació i Museu de les Arts Escèniques
