A Pesten kaméliás hölgyként tisztelt Róza asszony magyar utcai fénykorát követő időszakról kevesen tudunk, és azt is főként Krúdytól. Még mindig a pesti éjszaka egyik főszereplője, de egyéb erényeinek már nagyobb hasznát veszik „barátai”, mint megasszonyosodott szépségének.
Róza a háború előtt teljesen visszavonul a nyilvánosságtól, és időközben megörökli a pilisi kúriát, ahol a háború alatt hadikórházat szervez. Visszavonult életének hosszan tartó betegeskedése is az oka: maláriás lesz, amiből sohasem tud kigyógyulni. Idejének nagy részét az egykori magyar utcai fényes szalon első emeletén, ágyban töltötte, és időnként leutazott Pilisre. Vidéki házában, a ceglédi vasútvonal menti falucskában, amelynek irodalmi nevezetessége, hogy valószínűleg itt írta Kármán József – a Beleznay családnál vendégeskedve – a Fanni hagyományait érte a halál. Július 13-a volt, és Róza asszony 77 éves. Krúdy a Madame nekrológját a Pest rózsája című regényében írja meg: „Gyönyörű regény maradt utána, lezárult életévek. Egy soha vissza nem térő, patetikus, szerelmes, művelt korszaka Magyarországnak, amikor a férfi regényhősök mellett a nők is igyekeztek regényhősnők módjára élni, szeretni, meghalni.”
kép: https://gallery.hungaricana.hu
