A táncrend nemcsak díszes, notesz formájú miniatűr programfüzet volt, hanem ceruza is tartozott hozzá, hogy a táncok – például a csárdás, keringő, lengyelke, négyes vagy a tipegő – felsorolása mellé bejegyezhesse a nevét az a gavallér, akinek a hölgy a táncot odaígéri. A táncrend része volt egy kis zsinórón függő akasztó is, mellyel a hölgy ruhájához vagy legyezőjéhez lehetett rögzíteni. Az apró ceruzát kapocs rögzítette. A bálba érkező hölgyek általában a bejáratnál, tálcára rendezve vehették át a táncrendet, – esetenként az ünnepi vacsora menükártyája mellé tették, – vagy már a bál megrendezése előtt átadták, elküldték a hölgyeknek. Az első fennmaradt táncrend egy bécsi juristabálról származik, az 1830-as évekből, Magyarországon az 1840-es évektől tudunk táncrendekről.
Fotó: www.museumap.hu
