“– Tudja, mit irigylek igazán a pesti kollégáktól, Herr Ferenczy? A Papakoszta-ügyet. A magyarok csípték nyakon ezt a bűnbandát.
– Tavaly februárban – bólintott a riporter.
– Talán megbocsát, és furcsállja, hogy egy rendőr szájából ilyet hall, de ezek a zsiványok olyan előkelők voltak, hogy még kissé meg is irigyeltem őket. Dimitri Papakoszta, Periklész Affendakisz és Mathias Stalio. Két briliáns elméjű, elegáns kereskedőügynök és egy zseniális mérnök.
– Egyetlen Wertheim-szekrény sem jelentett nekik problémát – nyugtázta az elhangzottakat Ferenczy.” Földvári-Oláh Csaba: Szeánsz
A Papakoszta vezette kasszafúró bűnbanda 1889-től 1895 februárjáig Budapesten és Európa több nagyvárosában több mint kétszáz páncélszekrényt tört fel, ellenük nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben, de évekig eredménytelenül. Végül azonban 1895. februárjában Pesten fogta el Bérczy rendőrkapitány – az éppen az Abbázia kávézóban gyanútlanul dominózó – Papakosztát, akinek a kasszafúró szerszámait a Csengery utcai szállásán megtalálták, és a szállásadó jelentette a furcsa holmit a rendőrségnek.
A korszak sajtóját hónapokig tartotta lázban a szenzációs rajtaütés. A pesti utca embere szemében a banda tagjai hasonlóan népszerűek voltak, mint száz évvel később a “whiskys”. Ha film nem is készült róluk, de a korszak emberének fantáziáját lázban tartó alakjuk Földvári-Oláh Csaba új regényének lapjain megelevenedik.
A kép forrása: Vasárnapi Ujság, 1897. január 3. (Papakoszta és társai a bécsi bíróság előtt)
